Szivárvány

 Szivárvány

A szivárványon selymesen

végigfuttatom az ujjam

és megnyugszik a szívem,

belül emberség van bennem.

Gyönyörű fejem mindenkié, 

gondolatom

csak rugalmas egészségé, 

hogy mindegy milyen vagy, 

lélegezz, élj, szerethetsz, hisz

emberi lényedben a szépség

nem kétség. 

Atipikus

Atipikus

Amikor megszoktad a glazúrt,

nem viszket, tükörsimára készített.

És a matéria mögött biztosan

tudod, hogy nem nyúlsz már bele,

kinevelt reflex egy bilibe lógó keze.

Akkor rezgésed lepattint

fölös kilókat, miérteket, és összejövet

a kreativitás biccent,hiszen hibázni szent.

Az éterben olyat szívsz ebben a rendszerben

mi általában ismerős, ízedtől elrebben.

Őszinte, csupasz, ezt is anyád szülte,

elutasítva vagy kipipálva, az elméd szabad műve.

Karácsonyi hála

Karácsonyi hála

Kapartam fel ma tepsi aljáról

éves dolgokat, és hálát adtam

neked, éji megnyomó.

Azóta erősen sejtem, nekem a bőröm

ott cserzett lett, hajlított hátam

bakodra feszítve megérett.

Kavartam tésztát, mézeskalács illatút,

gondoltam tótágast, s varázs fakanál

az ólomkatonából mézi figurát kreált.

Ezt morzsolom könnyedén, elébed szórom,

s míves bőröm érdes kezemen

békét hoz a szívemen.

Kereső

Kereső

Megtudtam, hogy másként néztél,
azt hitted, hogy rám eszméltél.
Megmondom, hogy máshogy járok,
minden folyó, miben hálok
más vizet folyat végig rajtam,
reggel kelek, kezed a hajamban.
Éjszaka után cserét oldok
csöröge patak, beléd oltok.
Nem tudsz engem utolérni,
nem is kell soha belém nézni.
Vagyok perced, beléd szállok,
jót magamért minek állok.
Nem tudsz engem így megfogni,
legyél férfi, találjad ki!

TE LÁTOD

TE LÁTOD

MEGVÁROM, MEGHÁGOM

KAPARNI KELL

LÁBUJJHEGYRE ÁLLNI,

HA TÜZET FORDÍTASZ

AZT SEM LÁTOM.

CSAK VÁRJ MEG, JÖVÖK,

HA TUDOM, VALAKI VÁR.

GABALYODIK INNEN NÉZVE

EZ A FOLYAM FELTEKEREM,

S ELŐTTEM CIKKCAKK BICEGŐS KATLAN,

AMIT TE GYÚJTOTTÁL, MELEGET ADÓ.

A TALPAM ÉG, DE VÁRJ, JÖVÖK,

NEKED KÖNNYŰ LENNE ÁTREPÜLNI

VAKON BÍZNI

AZ ÉN LEHELETEM, NÉZD, AZ IS MELEG, CSAK

VÁRJ MEG, JÖVÖK MÁR!

FOLYOK, FENNAKADOK

ÁGON- BOGON, ÁTFOLYOK,

MÁR JÖVÖK, CSAK VÁRJ!

A SZEMED EGY ZÁRKÓD,

HOGYAN ADNÁD NEKEM?

LEHETETLEN

A SZÁMOK REJTVE AZ EREIMBEN.

A KÓDOK EGYENKÉNT POTYOGNAK,

AHOGY KÖVEKKÉNT MEGÉLEM

S KÖZBEN A SZÁMOKON LÉPKEDEM

S TUDOM, AZ ÉN SZÁMOM HAT,

CSAK VÁRJ MEG!

Magamban hiszek

Magamban hiszek

Nincs kívül megfogható.

Hullámtörő szemem kacagó,

csíkra húzódó huncutság cinkosa.

Az agyvágta belezuhant a velőbe,

                                                    ahogy egy kocka menthetetlenül a négyzetbe.

Anyák napján

Anyák napján

Felöltöztem: tündérfátylat,

moha stólát, orgona

szoknyát kölcsönkértem,

hogy én legyek a legszebb

anyuka neked, kicsi tündérem.

Hintóba fogattam, az óvodáig

robogtam, ott vártál az ajtóban.

Mosolygós szemedhez húzódott

a kicsi szád, megfogtad

a kezem, meg is csókoltad,

a lábam is megmosnád.

Te levetkőztetsz: anya,

úgy vagy szép, ahogy vagy!

Én köszönöm, hogy nekem vagy.