Megpróbáltam

Megpróbáltam

A homlokomba falaztalak.

Összeszorítottam a szám,

becsuktam a szemem

és végre már csak egy

kósza kísértet

sóhajtozott minden ritmusnál,

a piros tilosnál

elburjánzott a tenyeremből

szőke haj feszült

a hajhagymád betöretlen

fehérló

míg leborotvállak

kérlek állj egyenesen.

Hercegnő a palánkon

Hercegnő a palánkon

Elmúlt az az idő

amikor én voltam

a hercegnő a palánkon

gombocskákból szőtt

rendíthetetlen határon.

Még kisebb volt a kezem,

és volt mindenhez eszem

merszem, gondoltam: végtelen.

De a bűvös szavak

a tenyerembe szálltak

nekem is:

felelősség, kockázat, táblázat

és a kapcsoló lassan kiold.

A nagy kapcsoló.

Várlak

Várlak

Sóhajtozik a papucsod,

az ágy tartogatja

egy hajszálad, ki tudja.

A hűtőmágnesek remegnek,

ha hozzájuk érek:

elmozdulni nem mernek.

A fogpor rámprüszköl,

csupa fűrészport köhög,

és az ajtó káromon röhög.

Egy várlakban ülök.

Miért más

Miért más

Birtokba nem fog senki.

Egyetlen a minden,

megfoghatatlan érezhető.

Csak szél, sokszor vad vihar a párom,

atom nem csikar szólásra,

ha átfújlak nem bánom.

És orkánból édes szellő

csak téged duruzsol,

pontra vágyik,

nem érdekli már

az örök változó folyó folyó,

a múlt, jelen, jövőn túli

időhatározó.

Veszett időjárás az arcod

a kis szellőt elfújta,

 szegény nem érti,

nem tudja, hogy te

miért nem vagy

úgy szellő,

ahogy belőle lett

veszélyből neked

bárányfelhő.

Felhő

Felhő

Fejemben halk szavad bizsereg-

összevegyülő cseppek

a kinti esővel.

A felhő, lám

bokrosan a

világra támad.

Szaggatja, tépázza,

míg a föld megadja,

s édes nyálát

beszívja magába.

Te is csak ez lehetsz:

időjárásom veszett láza.

Lassan, odaadón fogysz el,

eltűnsz végül,

s, hogy itt voltál

egy szál nyílott virág

a tolmácsa.

Lányaimnak

Lányaimnak

Megfogtam a pici arcodat.

Ki leszel zsenge bimbó?

Tudakoltalak.

Két tengerkék mélység és

egy apró, fekete bogár

azt mosolyogta felém:

kérdened kár!

Ezt én tudom, vagy tán

én sem, de benne van már

a zsigereimben!

Egyet tudok, mondtam is nekik:

a kicsi bimbót a napsugarak éltetik.

Eső is kell néha, ömlő, áztató,

hajadon főbe ború is parazsat adó.

S, ha mellette gondolat szele

felszárítja, mi könny,

s felszítja, mi csak parázs,

akármi is lész,

az már csak ráadás!

Áldás

Áldás

Megáldalak téged,

hogy ne légy szomorú többet.

Ne fogjon rajtad a bánat

és, ha a boldogtalanság fáraszt

csak emeld fel a kezedet,

és ne töröld le a könnyedet.

Pajzsod nagy, szép vagy.

Buzog a véred, érzed?

Erős vagy, kérjed,

szállj ki, ne féljed.

Tapsold meg a szíved,

Megáldalak téged.

Fehér falak

Fehér falak

Fehér falak nyomnak,

kinevetnek a csillagok,

kinyitom ablakom a holdnak,

s be vad szél kavarog.

Vártalak egész nap,

s gondolat üzent feléd,

űzött hozzám száz sóvárgó hang,

de létedhez el nem ért.

A bérlakásé a jövő

A bérlakásé a jövő

Dobolj fán

üvöltsd az utcán,

vagy suttogj inkább,

mert azt mondják

nacionalista vagy.

Mozogj, élj, lélegezz,

menj emberek közé.

Hunyászkodj, számolj,

ma egy kenyér,

holnap tej,

vagy dobolj fán,

üvöltsd az utcán.

De inkább suttogj,

mert azt mondják,

nacionalista vagy.

A bérlakásé a jövő.

Hunyászkodj, számolj,

Vagy üvöltsd, hogy

nacionalista vagy.

Álmodj, és élj,

vagy álmodj, és aszerint élj.

Üvölts. Válts.

Kopogd le a fán!

Vagy hunyászkodj, számolj,

túlélj, lélegezz,

vagy élj és üvölts.

A helyzet változatlan

ha suttogsz,

mert azt mondják

nacionalista vagy.

Csillagszemű csigaház

Csillagszemű csigaház

Csillagszemű csigaház,

meglestelek szívvadász.

Raktam köztre szólángokat,

hallgattam a dobolásodat.

Bekopogtam, tél volt,

a szememből is dér folyt.

Két hét múlva észrevettél,

a karodba betekertél.

Megnyugodva rámborultál,

így maradunk, szót suttogtál.

Számat adtam mosolyogtál,

magam adtam, beporoztál.

Érés

Érés

Játszottam gyöngyökkel

színes, nyakláncos gömbökkel.

Valakitől kaptam. Kitől?

Nem tudom már.

Fiúk a téren golyóztak

koccanva, csorbulva jajongtak.

Nekik adtam. Miért?

Nem tudom már.

Kristálygömböm óvom,

most lassú nappal szórom

érő gonddal csiszolom,

a te kezedbe lerakom.

Nagypéntek

Nagypéntek

Meghasadt az éjjel,

de a világnak volt feketesége.

A kígyó a farkába harapott,

körbe- körbe menni kell tovább.

Csak egy pillanatra fagyott

be az idő kereke.

Nem mozdult semmi.

A csönd fülrepesztő volt,

csak a templomból szólt robaj.

Akkor eltűnt innen világ,

meghalt az igazi világosság.

Szállj

Szállj

Szállj hervadt rózsa

szállj lélekszóra

múló ruhád hagyd

földi porba

belül őrzött

örök lángnyelved

mutasd már,

bújj elő, s földi

jajodat kösd gúzsba

csak szállj hervadt rózsa,

szépséges nyagymamám.

Kitaláló

Kitaláló

Laposak és kerekek,

akár a lapulevelek.

Nem zöldek, sárgák,

akár a repcetáblák.

Töltöm túróval, lekvárral,

felcsavarom és hegybe

rakom garmadával.

Mi az?  (palacsinta)

Táltos vihar

Táltos vihar

Táltos szél,

ha fúj az éjjel

dombon, szélin

ölel két pej

tejet nékik hiába

már folyik a

vihar javába

két felhő dörren

egymás marába.