Lányaimnak
Megfogtam a pici arcodat.
Ki leszel zsenge bimbó?
Tudakoltalak.
Két tengerkék mélység és
egy apró, fekete bogár
azt mosolyogta felém:
kérdened kár!
Ezt én tudom, vagy tán
én sem, de benne van már
a zsigereimben!
Egyet tudok, mondtam is nekik:
a kicsi bimbót a napsugarak éltetik.
Eső is kell néha, ömlő, áztató,
hajadon főbe ború is parazsat adó.
S, ha mellette gondolat szele
felszárítja, mi könny,
s felszítja, mi csak parázs,
akármi is lész,
az már csak ráadás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése