Csak tudjad

Csak tudjad

Csak tudjad, ez jó így nekem.

Három gyermekünk a hónom alatt,

te minden reggel felkelsz értünk,

és az életed herdálod a létünk miatt.

Csak tudjad, ez jó így nekem.

Titeket szolgálni a napok alatt,

hajam hullatni fuga ráncai közé,

hasam, mellem nyúlásán örülni,

és örök gyöngynek látni magam

szemed tengere alatt.

Pipacsom

Pipacsom

Mint a pipacs virágja,

olyan voltál nekem.

Eszembe jutottál egy

 züllött, téli éjjelen.

Bíbor, táncos lángod

azonban nem sokáig

tartott, s tavaszig

elhervadt színjátszó,

égő virágod.

Elhervadtál.

Már sírod sem őrizem.

Elmúltál,

nyomod mutatja tán

egy gazos fejfa

szívem kerítése falán.

Ha szeretnél

Ha szeretnél

Már kifogytam a szóból,

fáradt kezem tollat ereszt.

Az éjszaka még fényes,

nem öli fény,

s engem kifosztva

leköp az álom,

míg utolsót rúgva

lelkem téged keres.

Mese

Mese

A Hold elbújt, az ember magához nyúlt.

Lassan itt az idő, a magzatvíz

a könnycsatornáján folyt végig

az ütőeréig.

Aztán nem nézett körbe,

úgy döntött belép e körbe.

Játszunk ma valamit, mi leszünk az Isten.

Gyújtsunk rá egy cigire, és

fújjuk ki a lelkünket, vissza a feladóhoz.

Hallgassuk meg a szívünket,

most már tudjuk, hogyan működik.

Vegyük ki a bordánkat, adjunk hozzá homokot,

legyen ilyen egyszerű, legyünk nagy tudósok.

Aztán kész is van, vegyük le a formát.

Tapicskoljuk meg, és nézzük meg, mit lát.

Egy kis idő

Egy kis idő

Egy kis idő, talán a legfontosabb.

Vaskos évtizedek előttem:

kompromisszum, önfenntartás ösztöne.

Hagyd magad, én így vagyok szabad.

Egy kis ideje tudom, hogy mosol fogat,

s lehullott rólam a vakolat.

Előtted olajoztam a lábam,

és beláttál a hónom alá,

ahol mesetájak mutatták

lám, lesz egy patakunk,

 közös erünk kék, forró, fürge.

Egyszer úgyis meglesz mindenünk!

- írtad egy kép hátulján a bőrömre.

Kaktusz

Kaktusz

Ha én kaktusz vagyok,

te vagy a tüském,

az elcsökevényesedett levelem.

Vigyázol ránk,

hogy csak annyi vizet

 szívjanak ki belőlünk,

amennyit muszáj.

- és így törzs meg levél, szúrós páros,

így élnek túl, ha az idő aszályos.

Az akarat értelme

Az akarat értelme

Hatalmasat kértem,

s mi lett, talán szégyen.

Bugyog, omlik, áttör rajtam,

hiába ülök, visz a talpam.

Én akartam ülni!

És mégis mondod: járj!

Én akartam!

S te mosolyogsz rajtam.

A hajnal szól

A hajnal szól

Hajnal van

lüktet a fejem

hajbókol

a sötét nekem.

Most az egyszer

ha nem fogad

a világ

kitör a szellem

és eltör a határ.

Rám se néz

a mélybe kúszom

hajnal van

sárban úszom.

Hördül a galamb,

mormol egy imát

lelki himnusz

bénítja már a testemet.

A hajnal megáll

és szól egy dal:

szállj el madár

szállj messze madár.

Az eperfagyi szerencséje

Az eperfagyi szerencséje

És te megszántad

az eperfagyit!

Régóta olvadozott

a hullámzó aszfaltba.

Kókadtan, búsan

lassan átadta

magát a szürke beton

taglózó melegének.

És te megláttad, egyre

 folyó kis testét összenyaláboltad,

a mélyhűtőbe tetted, s

most boldogan újra él, alkot.

Az íze is eperíz,

nem emlékszik már arra

milyen egy földre

 pottyantott gombóc

olvadó, nehéz sora.

Janus ajtó

Janus ajtó

Kinyílt egy ajtó.

Pici, piros, frissen

mázolva, neked való.

Voltál ott pár napig, hónapig

és most ócsárolva csodálod,

a mély vöröset te szürkének látod.

Unottnak, szűknek, füstösnek, üresnek.

Ha kilépsz, örökre bánod!

Veled

Veled

A nyakad hátrafeszült,

ujjaid tánca alatt

hajad megrezdült

bomlott, s mellemre folyt,

rám bíboros, aranyló

esőt szórt.

Lassan tavasz lüktetett

éltető harmatodtól

lágy, meleg, lángoló

folyammá olvadtunk,

s a csapongó hullámok

jajongva csitultak,

egy szavamra, látod

sikoltva meghaltak.

Bocsáss meg.

Fekete

FEKETE- FEHÉR

Fehér blúzom szürke lett.

Aztán fekete.

 Kimostam, ismét fehér lett.

Aztán szürke, és végül fekete.

Megint kimostam, fehér lett.

Az út porától beszürkült,

aztán befeketedett.

Karácsonyi angyal

Karácsonyi angyal

Nem tudhatod,

csak hiheted.

Ha meglesed,

elkergeted.

Így, hát senki sem

 látta, hogy az angyalok

száza jár házról

házra csengőszót

váltani gyerekvágyra,

hogy valaki csak

szeresse igazába.

Tizenkettő

Tizenkettő

Tizenkét gondolat földre szállt

Tizenkét kar formába zárt

Tizenkét szál tartotta a tudást

Tizenkét forgószél gyűjtötte az adást

Tizenkét alapból Bábel szétszórva feled

Két hátramaradt csupaszon didereg,

Kettőből három ha sarjad, újra nyílik szemed

S most a tizenhármat meglelheted

Csók a vezeték alatt

Csók a vezeték alatt

PuszZZZZZZ

Nem ítélek

Nem ítélek

Nem ítélek, nem bántok,

mert elvész az igazom,

hogy ahány pillanatom,

annyiképpen akarom.

Nem kérek sokat,

nincs akarat egy,

a másikét tisztelni

legyen inkább a kegy.