Veled
A nyakad
hátrafeszült,
ujjaid tánca alatt
hajad megrezdült
bomlott, s mellemre
folyt,
rám bíboros, aranyló
esőt szórt.
Lassan tavasz
lüktetett
éltető harmatodtól
lágy, meleg, lángoló
folyammá olvadtunk,
s a csapongó hullámok
jajongva csitultak,
egy szavamra, látod
sikoltva meghaltak.
Bocsáss meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése