A meg nem született
Most elmész
rebegő semmi
egy remegő
remény, ritka
szerencse, vagy
bal eset, már
mindegy most
mész és hagyni
kell, mert
ha sikoltok,
akkor sem állsz meg.
Nyugodt maradok,
és engedem, menj.
A kezem összefonom,
a térdem fölhúzom.
Így hagysz el,
vérrel borítva ölem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése