Megtisztulás
Kanyargó utcákon megállván
csodálkozva forgás – stagnálás kontrasztján
néztem körbe téboly – nyugalom határán.
Holló és galamb most vallatóim
ritmust doboló aortafalóim
tudni akarják véremet elemezve
azt, mit szívem sem leplezhet le.
Csak érett vágy, mit nehéz trónra ültetni,
zavaros íriszem anyaföldet feltörő
bűnös örömét befedni,
és hosszú hajam felajánlva
gondolni jövőre, vidámra, ropogós tisztára,
fellélegezve kelni harmatos szárnyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése