Szobaszörny
Ahogy nőnek az árnyak
a szobám falán,
s bújik el a nap,
tudom ám, hogy ott
rejtőzöl az ágy alatt
te kimondhatatlan iszonyat.
Nyitva tartod a szemem,
a szívem reszketegen,
és bárhova nézek a
sötétben, meglellek
levetett ruhában,
visszhangzó mesében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése